A három királyfi

Mentek hát tovább, amíg egy tisztásra nem értek. Itt végre látták a lombkorona fölött a csillagos eget, ezért úgy döntöttek, ideje tábort verni. Megint sorsot húztak, most a középső királyfira esett a sors, hogy őrködjön, a többiek hát lefeküdtek és hamar el is aludtak.
A rengeteg csendes volt, szinte szellő se mozdult, a csillagok pedig szelíden csillogtak a fák felett.
Elgondolkodott hát a királyfi:
-Ebben a rengetegben egyre megy, hogy éjjel van vagy nappal. Ha valami meg akart volna támadni, megtámadhatott volna eddig.