A három királyfi

Másnap reggel, amikor egy kis nap besütött a tisztásra, arra ébredtek, hogy a testvérük eltűnt. Hiába keresték, hiába szólítgatták, nem találták sehol. Nem vesztegethettek viszont több időt, úgy döntöttek, először el kell vinniük az élet vizét az apjuknak, aztán tudják csak megkeresni a testvérüket. Összeszedték hát a sátorfájukat és továbbindultak.
Maguk se tudták, egy órája vagy egy hete mentek, amikor mintha újra fényt láttak volna a fák között. Megörültek, megszaporázták a lépteiket és hamarosan valóban kiértek az erdőből. Amit ott láttak, attól viszont szemük-szájuk tátva maradt.
Egy dús ligetben találták magukat, aminek a közepén egy forrás csörgedezett. Ahova csak a vizéből cseppent, virágok nyíltak, a facsemetékből pedig a szemük láttára lettek égbe gyúló fák. A legfurcsább mégis az volt, hogy a forrás mellett egy sárkány aludt. Roppant nagy állat volt, vörös pikkelyekkel, az orrlyukaiból pedig gőz gomolygott, mellette pedig egy fához kikötve ott volt szegény testvérük.
A hercegek megpróbáltak közelebb merészkedni és meríteni a forrásból és eloldozni a testvérüket, de jaj- valamelyikük csizmája alatt megroppant egy gallyacska.
A sárkány nagyot fújt, kinyitotta a szemét és elbődült:
-Ki merészelt belépni a ligetembe?

You have 2 choices:

« Go Back