A három királyfi
Másnap reggel a királyfiak napsütésre ébredtek, de a legnagyobb királyfit sehol se találták, hiába hívták, szólongatták, nyomát se találták. Összedugták a fejüket, arra jutottak, jobb ha továbbindulnak, mert az édesapjuk ideje egyre csak fogy, a bátyuk pedig elég vitéz ahhoz, hogy megvédje magát, akármilyen vészbe is keveredett.
Mentek hát tovább, ameddig csak a lábuk bírta, amikor egyszercsak egy tisztásra értek, ahol a fák között átsütöttek a csillagok.
Letáboroztak és most a középső királyfira esett a sors, hogy őrködjön, a fiatalabbik
A rengeteg csendes volt, szinte szellő se mozdult, a csillagok pedig szelíden csillogtak a fák felett.
Elgondolkodott hát a királyfi:
-Ebben a rengetegben egyre megy, hogy éjjel van vagy nappal. Ha valami meg akart volna támadni, megtámadhatott volna eddig.
Mentek hát tovább, ameddig csak a lábuk bírta, amikor egyszercsak egy tisztásra értek, ahol a fák között átsütöttek a csillagok.
Letáboroztak és most a középső királyfira esett a sors, hogy őrködjön, a fiatalabbik
A rengeteg csendes volt, szinte szellő se mozdult, a csillagok pedig szelíden csillogtak a fák felett.
Elgondolkodott hát a királyfi:
-Ebben a rengetegben egyre megy, hogy éjjel van vagy nappal. Ha valami meg akart volna támadni, megtámadhatott volna eddig.