A három királyfi

Másnap reggel, amikor egy kis nap besütött a tisztásra, a nagyobbik királyfi egyedül ébredt fel. Hiába kereste, hiába hívta a testvérét, nyomát se találta.
-Nem kereshetem most meg a bátyámat, mert ki tudja édesapám meddig bírja még ki. Jobban teszem, ha megkeresem az élet vizét és miután meggyógyítottam az édesapámat, megkeresem a testvéreimet.
Maga se tudta egy órája vagy egy hete ment, amikor mintha újra fényt látott volna a fák között. Megörült, megszaporázta a lépteit és hamarosan valóban kiért az erdőből. Amit ott látott, attól viszont szeme-szája tátva maradt.
Egy dús ligetben találta magát, aminek a közepén egy forrás csörgedezett. Ahova csak a vizéből cseppent, virágok nyíltak, a facsemetékből pedig a szeme láttára lettek égbe gyúló fák. A legfurcsább mégis az volt, hogy a forrás mellett egy sárkány aludt. Roppant nagy állat volt, vörös pikkelyekkel, az orrlyukaiból pedig gőz gomolygott, mellette pedig egy fához kikötve a bátya volt aléltan
A herceg megpróbáltak közelebb merészkedni és eloldozni a testvérét, de jaj- a csizmája alatt megroppant egy gallyacska.
A sárkány nagyot fújt, kinyitotta a szemét és elbődült:
-Ki merészelt belépni a ligetembe?